Borzalmas éjszaka után úgy keltem fel hogy még a hideg is kirázott, de be kell vallanom nagyon megnyugodtam, hogy ez csak egy röpke álom volt. De ki ne nyugodott volna meg ha kiderül, hogy az a borzalom, hogy az édesanyja és a legjobb barátja csak álom beli gyilkosságnak lettek áldozatai és nem a való életben játszódott le ez a hatalmas tömeggyilkosság, melynek két szeretje is tagja volt... Ez után a horibilis történet után kicsit nyugtalanul indultam neki a napomnak. A reggeli készülődés után elindultam az első helyszínre ahová 9:40-re van időpontom, hiába van még csak negyed nyolc.London másik végében van a cég telephelye ahová mire eljutok az összes tömegközlekedési járművet fel kell használnom, van amelyiket többször is, mivel kocsi hiányban szenvedünk. Azért ez telejesen más élet ahoz képest, hogy otthon kettőt kellett csettintenem és jött a házi sofőr, majd elvitt bárhová az egyik BMW-énkel, a sok közül. De hát más életre vágytam, meg akarok tanulni magamról gondoskodni, és azt valahogy el kell kezdeni... Javában ültem a villamoson és vártam, hogy megérkezzünk a végállomásra ahol át tudok szállni a buszra ami végre már elvisz a célomhoz. Ülök nyugodtan, nézem a táblát, még négy megálló. Egyszer csak megszólal a telefonom:
- Igen, tessék?
- Gav, mi megcseréltük a sim kártyákat igaz? - kérdezi Peter.
- Igen, még tegnap este, miért?
- Hívott Jess anyukája, hogy veled szeretne beszélni...
- És? Megadtad neki ezt a számot?
- Igen, nem sokára hív azt mondta.
- Aha, képzelem, úgy ahogy tegnap...-puffogtam.
- Ne rinyálj már, mint egy kislány lehet, hogy most kapsz állást, sőt abban a szakmában amit szeretsz, hiszen tudtam nem azért van 4felsőfokú nyelvvizsgád, meg nem azért tanulsz most is franciául megy magyarul csak úgy szorgalomból, de homályosíts fel ha tévedek a nyelvek iránti szeretetedben.
- Jó szia, mindjárt le kell szállnom.
- Gav, még valami.
- Igen?
- Azonnal fogadd el az ajánlatát ha hív Jess anyja!
- Miért akarod ennyire nekem ezt a munkát?
- Mert ez egy jó meló, főleg neked.
- Jól van, de mennem kell, szia. - mielőtt válaszolhatott volna lecsaptam a telefont, mert itt a megálló ahol le kell szállnom... Bent ülök a váróban, és még van 12 percem, túl korán ért ide a buszom. Valahogy nem izgulok már, annyi ilyen beszélgetésen vettem részt, hogy már szinte fejből fújom a dolgokat, olyan mint egy megrendezett, forgató könyv alapján lejátszódó sorozat jelenet... Egy perc és negyvenet üt az óra. Várom hogy kijöjjön az aszisztens de nem nyílik az ajtó. Már két perccel múlt ötven és még mindig semmi, amikor hirtelen egy pisztoly lövéseket hallok, nem tudom mi történhet odabent, de úgy érzem jobb ha lelépek. Felkapom a dzsekimet a kezembe a táskát amiben az önéletrajzomat és egyéb irataimat tartom némi készpénz és kulcs kíséretében menet közben dobom át a vállamon. Végig futok a várón majd befordulok a folyosóra, már majdnem kint vagyok az épületből, nyúlnék a kilincsért amikor hirtelen egy kéz a számát fogja be egy másik pedig a vállamnál fogva húz visszafelé. Nem tudok védekezni, nagyon ügyesen lefogott és sehogy sem tudtam segítségért kiálltani, vagy esetleg kiszabadulni és kifutni. Berantott a férfi wcbe, lenyomott a földre hasra fektetve, hátra vágta a kezeimet megkötötte őket, majd egy sálat a számba nyomott és egy másikkal még még is kötötte, hogy biztosan ne tudjak beszélni. Lábaimat is összekötötte majd kihajolt az ajtón füttyentett egyet, majd vissahajolt, legugolt mellém és a fülembe súgta:"Csak maradj kussban, fogadj szót és túl éled!". Nem tudtam mit tenni csak bólogadtam. Vissza felállt majd bejött egy másik, hozzá hasonló kaliberű férfi. Ketten megfogtak talpra állítottak, majd beránvigáltak abba a terembe ahol az interjú lett volna, és ahonnan a lövések hallatszottak. Nem csalt a megérzésem. Két lelőtt mélyendekoltált felsőjű, elég rövid szoknyás hölgy ott terült el a szoba közepén.
- Mássz ki! - parancsolta a ducibb, első megtamadóm, és mutatott a nyitott ablakra ahol a függönyt majd leszakitotta a szél. -MOST!
Összekötött lábbal kicsit nehéz lett volna, de ezt ők is észre vették és szerencsére elvágták a köteleket a lábamon. Lassan kimásztam az ablakon, majd megvártam a falnak dőlve őket. Kiértek két oldalt közre fogtak majd ellöktek egy eléggé lerobbant kocsiig. Beültetett az egyik hátra, mondhatni belökött. Ők ketten elől ültek, majd amilyen gyorsan csak tudtak elvittek egy kipusztult házhoz. Útközben rengetegszer neki csapódtam az üvegnek, olyan erővel vezettek. Bementünk egy nagyon sötét nagyon kicsi szobába ahol lelöktek a földre majd felkapcsoltak a sarokban álló kislámpát. Az egyik kiment a szobából a másik pedig odahajolt hozzám a hideg kőhöz nyomta az arcon, majd a tisztázta velem a helyzetet:"behozunk egy kislányt, valószínű ismerni fogod, a hugod az, azt akarjuk, hogy...ÖLD MEG!" Nem tudtam elképzelni, hogy milyen húgomról beszélhet hiszen két nővérem van... Becibált a vékonyabb férfi egy kicsi 7-8 év körüli kislányt, lelökte mellém a földre, engem felhúzott, a kezembe nyomott egy kést, levette a kezemről és az arcomról a kötést, és így szólt: - Tehát itt a húgod, tudod a dolgod.
- Nem a húgom.
- Mit mondtál? - förmedt rám.
- Nem a húgom.
- Ne keress kifogásokat, csak gyilkolj.
- De nem a húgom.
- Tom fejezd be, és öld meg.
- Nem Tom vagyok.
- MIVAN?!
- Nem. Tom. Vagyok. És ő nem a húgom.
- Elbasztad. - mordult rá a társára.
- De nem, a főnök azt mondta ő az.
- Márpedig nem Tom vagyok. - szóltam közbe.
- Jobban tennéd ha kussolnál. - szólt be rögtön a ducibb.
- Egy kérdés. Most hogy kiderült, hogy nem én vagyok a szeretett Tomotok elmehetnék?
- Miért vagy te ennyire magabiztos? Épp most raboltunk el, és kértünk meg hogy ölj meg egy ártatlan kislányt.
- Ismerem a maffiát.
- Honnan jöttél?
- Moszkva. - ahogy kimondtam rögtön megkaptam az engedélyt a távozásra.
Fogalmam sem volt hol vagyok, de azt tudtam, hogy mindnél hamarabb el kell innen mennem. 10 perc séta után megtaláltam az első utcanév táblát és felhívtam az első taxi társaságot aminek eszembe, közöltem hogy siessenek, mert mielőbb haza akarok érni. Pár perc alatt száguldva kanyarodott be egy kocsi, majd kicsapta a kocsi ajtaját feltette a kérdést hadarva hogy "hova?" és mielőtt még kimondhattam volna, villámsebességgel indultunk el, ezek szerint ő is tisztába van vele, hogy nem a legmegnyugtatóbb környéken vagyunk... Mínusz SZÁZHATVAN fonttal és három állás interjúval lettem kevesebb mire hazaértem. Alig bírtam felvánszorogni az emeletem, annyira hulla vagyok. Igazából nem viselt meg a dolog, mert sok elrablásban volt már részem, hála anyám családjának, mindegy lényegtelen. Épp ez az egyik ok amiért eljöttem... Mikor felértem első utam a fürdőbe vezetett, majd rögtön az ágyamba, nem is találkoztam Peter-rel... Tökéletesen aludtam, amikor az éjszaka közepén 3:21-kor megszólal a telefonom. Felveszem és csak annyit hallok hogy valaki hörög, nem volt kedvem még egy ilyen kalandhoz ezért lecsaptam, de megint felhívott. Beleszóltam:
- Mit akarsz?
- Ó elnézést, zavarom?
- Mondjuk hajnali fél négy van igen egy kicsit zavar.
- Bocsánat elfelejtettem, sajnos most Kanada nyugati részén tartózkodok, itt este hét van, ezer bocsánat.
- Kérem elmondaná mit szeretne?
- A nyelviskolai állás miatt zavarnám. - hirtelen felpattantak a szemeim és én is felültem örömömben. - Tudna hétfőn kezdeni mint svéd tanár?
2012.október 17. szerda. London.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése