És, itt is a hetedik rész, jó olvasást!♥
Már két hete kiengedtek a kórházból, és bőven túl vagyok, minden vizsgálaton, egészségesebb vagyok, mint valaha, de Carment még most sem sikerült bemártanunk a rendőrségnél. Két okból egyszerűen kivitelezhetetlen, hogy felnyomjuk őt. Egyrészt az "apja" végzi a nyomozást, és szerintem ezzel el is árultam, hogy apuci pici lányát biztosan meg fogja védeni a nagy és erős rendőr apuka. A következő szempont, ami miatt lehetetlenné válik az ügy, hogy megfenyegetett. Normál helyzetben, nem érdekelne egy harcias kis fiatal spiné próbálkozása, de most a nővéremről van szó. Carmen elárulta, hogy Verát a nagybátyja és az egyik exe tartja fogva. Ezért nem értem el mostanában telefonon. Próbáltam ennek a kőszívű amazonnak elő kapargatni az érzékeny, törékeny nőies világát, amit talán meghat az aranyos öcsi-nővér kapcsolat, de ennek a nőnek nincs ilyen oldala. Egy hárpia. A lakásból nem tudom kirakni, egyszerűen belakta magát. Két hét alatt, hétszer próbáltam kitenni, négyszer a hátam bánta, háromszor pedig a karom. Brutális milyen szadista hajlamai vannak. Éjszaka kulcsra zárom a szobám ajtaját, és elé tolom a komódot, mert bennem van a félsz, hogy leszúrna álmomban. Reggelente is félve mászok ki kávézni, majd dolgozni menni. Taktikusan cselekszik. Miközben Peter munkát keres, én pedig dolgozom, nyugodtan éli kis világát, nem tör zúz a lakásban, ellenben mikor hazamegyek. Kitör belőle a sárkány, nekem ugrik, minden előzetes indok nélkül, majd ha megunta kínzásom egyszerűen leül, mint aki jól végeszte dolgát és megvacsorázik. Néhanapján meg-meg szór egy pár információval Vera kapcsán, de nem sokkal. Eddig sikerült kiderítenem, hogy a két bandita, és a testvérem a franciaországi Metz városából tartanak jelenleg valahova Berlin felé. Próbáltam kideríteni, hogy mit akarhat tőlünk a King família egy falatnyi része, de semmire sem haladtam. Egyszer sikerült beszélnem Veraval, nem beszélhetett az állapotáról, sem az elrablásáról, tartozkodási helyéről, egyszerűen semmi információt nem adhatott. Elmondta, hogy anyáék teljesen biztonságban vannak, jelenleg apa szüleinél vannak Malmöben még legalább 1 hónapig, ne aggódjak értük. Megnyugtatott a tudat, hogy "csak" a nővéremért kell megküzdenem, már amennyire ez nyugató lehet. Carmen a minap vázolta felém a helyzetet, hogyan is juthatok a nővérem közelébe. Mikor a két bestia és Vera megérkeznek az új szállásukhoz, én és Carmen repülőre szállunk, és elsőnek elutazunk, Splitbe. Horvátország egyik üdülővárosába. Ott felveszünk egy bőröndöt, és egy fiatal lányt,ha jól emlékszem Renata a neve. Carmen gyermekkori barátnője. Ha olyan tulajdonságokkal rendelkezik mint , az én "kedvesem" akkor elég nehezen fogom kibírni a repülőutat Berlinig. Peter nagyon erősködött, hogy jöhessen velünk, de egyátalán nem áll szándékomban bele kavarni őt is. Igazából, azt sem tudom, én, hogy kerültem bele. Viszont egyet tudok, a nővéremet bármi áron de kiszabadítom ezek közül a gyíkok közül. Bármit is kelljen tennem, még ha az életembe is kerül Vera nem marad ott. Hazamegy szépen Moszkvába, elfeledi a történteket, és minden újra ugyan olyan lesz mint régen. Erős lány, nem hiába ő is anyám vérét örökölte, igazi maffiózó hajlamok. Ezért is nem értem, hogy, hogyan sikerülhetett őt elfogni. Bárhol támadnak rá hatástalanítani nem is, de megbénítani pár percre míg elfut, simán sikerül neki. Normál helyzetben. Talán ez a két fószer, tényleg túl sok még nekem is. Nem tudom. Nem ismerem őket. Még a nevét is csak az egyiknek tudom. Carmen nagybátyja. Jason, Jason King. A család többi részéről annyit tudok, hogy Carment szülei anno örökbe adták. Ebből adódik, hogy mr. Nate Redwaynek és neki nem egy a családnevük. Carmen 3éves volt, mikor nagybátyjához kerül, ismeretlen okokból, majd rá két évre mr. Redway és felésége (Isten nyugosztolja!) nem kis összegért, és nem is éppen a legtisztességesebb módszerrel örökbe fogadták a kicsi Carment. Nate elmondása szerint, tüneményes kislány volt. Az első évben. Majd elkövetkett a legborzasztóbb. Mikor Carmen hat éves volt elkezdte tűvel, körömvágó ollóval és kiskéssel szurkálni a halakat, amiket a család kertitavából fogott ki. Egyre gyakrabban vitte mosolyogva anyukájához a meggyilkolt halakat. Mrs. Helena Redway először hangos, vékony sikításban tört fel, amire Nate villámgyorsan ott termett. Nem tudta mi történt. Majd a kislány megfordult, büszkén mutatta friss fogasát a cafatokban heverő kis halakat, és így szólalt: "Nézd apa! Nézd! Én voltam! Játszottunk, de rosszak voltak. Haragudtam rájuk, de mostmár jók lesznek." Nate sokkos állapotba került a feleségével együtt. Pár órával később leültek Carmennel beszélgetni, hogy nem jó amit tett, többet nem szabad. Remélték, hogy a kislány csak túlhevült a játékban, és ez többet nem fog előfordulni. Nem így történt. Három év alatt Carmen egyre nagyobb lett, és egyre veszélyesebb. Kilenc éves korában már nem csak a halakat terrorizálta, hanem az édesanyját is. Hiába a sok pszihológiai kezelés, mikor Helena aludt, Carmen jött és támadt. Különös módon apját nem bántotta, sőt anyját is csak akkor, ha apja éjszakai műszakban volt, és ketten maradtak otthon. Párszor csak a lábát karcolgatta, majd egyre mélyebb vágásokat ejtett. Az anyuka lábáról áttért a nyakára. Három, négy alkalommal szintén csak karcolgatta, majd egyik este vérre vágyott. Megszúrta Helenat. Megkereste az egyik nyaki erét, és könyörtelenül, teljes erejével beledöfte a kést. Helena ez után, még fél órát élt, majd eltávozott. Nyugodj békében Helena! Ezek után a történtek után, érthető, hogy Carmen lett a főnök a családban. Ha valami nem úgy történt, ahogy ő akarta, megtalálta a módszert, hogy rátámadjon Natere. A rendőr nagyúr állítása szerint, jobban járt volna ha őt is megöli. Azóta is rettegésben tartja. Fél tőle. Ezért is nem mer neki nemet mondani. Ezek után én sem fogok. Jobb nem szórakozni egy gyilkossal. Főleg egy olyannal nem aki már gyermekkorában képes volt ölni.
2012.november 13. kedd. London.
