5.rész / Carmen

Ültem nagy nyugodtan a szobámban a laptopommal az ölemben, és a holnapi diák csoportom óráján gondolkoztam, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem utána nézni a még hétfőn látott budapesti képnek. Rögtön be is írtam a google-ba és megnéztem a képeket, amiket kiadott, Hát ez a város valami gyönyörű, csak ámultam és bámultam a gyönyörű képek láttán. Tudom, hogy az interneten általában csak a szép és jó dolgok vannak fent, hogy mindnél jobban csábítsák az embert, de ebben a városban volt valami, ami megfogott, valami különleges. Olyan érzés volt, mint mikor először Malmö-ben jártam. Tudtam, hogy nekem oda egyszer el kell mennem, nem hagyhatom ki az „Itt már jártam” listámról. Egyszerűen elmélyültem a képekben, majd az tűnt fel az egyik kép láttán,

hogy kisebb deja vu érzésem támadt. Olyan volt, mintha már átéltem volna ezt a kilátást, amit bemutatott ez a téli kép. Peter éppen akkor lépett be amikor már legalább húsz perce törtem a fejem, hogy honnan is lehet ismerős ez az egy kép. Észre sem vettem elsőre, hogy bejött csak mikor megszólalt:

-          Elmentem, majd később jövök. – oldalra fordultam, és megcsapott a tömény kölni szag.

-          Hova… mész? – fulladoztam parfümjében.

-          Túl sok?

-          Attól függ hova mész és kivel.

-          Annie-nek hívják.

-          Húha, Peter-nek barátnője van. – játszottam a tizennégy éves diáklányt és még el is tátottam a számat, elég érdekes lehetett ez egy huszonkét éves férfitól.

-          Elmentem. – már nem volt ereje mást mondani a hülyeségemre.

-          Várj, várj, várj! – futottam utána.

-          Igen?

-          Sok sikert tesó! – veregettem meg a vállát.

-          Köszi, és ő… izé… Gav, ha véletlen… szóval érted, ha úgy alakulna, hogy…

-          Nyugodtan felhozhatod, nem fogtok zavarni. – mosolyogtam rá bíztatóan.

-          Köszönöm. – láttam arcán a hálát. – Szia!

Miután Peter elment visszavánszorogtam a szobámba és leültem az ágyra. Eszembe jutott, hogy de jól esne egy bögrényi forró tea, ezért felpattantam és szó szerint kitáncoltam Jacko mozdulatokkal a konyhába. Apait, anyait beleadtam a táncnak nem nevezhető kalimpálásomba és egészen addig folytattam míg fel nem tettem forrni a vizet, majd megfordultam meghajoltam a „közönségnek” és ijedtemben majdnem beleestem a mosogatóba, mikor egy húsz év körüli lány a sarokülőn ülve el nem kezdett komor arccal lassan tapsolni.

-          Nocsak, megijesztettelek?

-          Te vagy Annie? Peter már elment érted.

-          Nem, nem Annie vagyok. – villantott meg egy két másodperces állszent mosolyt.

-          Hogy jöttél be, és ki vagy?

-          Én megerősíteném a zárat a helyedben. – az asztalra támaszkodva felállt.

-          Ki…- kihajoltam a folyosóra, hogy megnézzem mi történt az ajtóval, fel volt feszítve - … vagy?

-          Carmen vagyok, szia! – nyújtott kezet.

-          Heló! – biztos távolságot tartva odahajoltam kezet fogni, rossz döntés volt.

Azzal a lendülettel nekirántott az asztalnak, pont úgy hogy az érzékeny pontomon érjen a legnagyobb ütés, amitől a földre zuhantam. Nem bírtam megmozdulni, így előnybe került, és pár perc alatt már fölöttem is állt. Flegma arccal méregetett, majd lábával lökdösött, addig, míg annyira el nem múlt a fájdalom, hogy egy hirtelen rántással a bokájánál a földre nem tudtam taszítani magam mellé. Mielőtt még sikerült volna védekeznie kezemmel a feje fölé szorítottam mind két karját a lábaimmal pedig mozdulatlanná tettem az övéit. Egy mozdulat is elég volt neki, hogy zsibbadásig harapja a jobb karomat, és így sikerült kiszabadítania a fél kezét amivel végig karmolta arcomat, majd a hátamat. Pólón keresztül is sikerült neki vérző csíkokat hagyni rajtam. Felpattantam és az első tárgyat, ami a kezem közé akadt, (ez esetben egy váza) megfogtam és hozzávágtam. Sikerült eltalálnom a vállát, amitől kicsit hátrébb tántorgott, de nem sokáig állította meg. Rápillantott a vállára, majd egy vad tekintettel rohanni kezdett, majd rám ugrott lábait a derekam köré kulcsolta kezével marni kezdte a hátamat, közben pedig a nyakamat harapta. Egyszerűen nem tudtam lelökni magamról úgy csimpaszkodott. A hátam és a nyakam közben egyre jobban fájt. Az első ötlet, ami eszembe jutott, hogy nekimegyek vele a falnak. Kiszemeltem a folyosó és konyha sarkát majd teljes erőmből neki rohantam. Ahogy a hátát érte az ütés felemelte a fejét fájdalmában, szúrósan rám nézett majd az ajkaimba harapott. Még egyszer neki mentem vele a falnak, hátha le tudom így kaparni magamról. Másodjára már a fejét sem emelte fel, tovább harapott. Addig ismételtem a falnak lökést, míg végre el nem értem a célom, hogy leugrott rólam. Nem jártam jobban. A felforrt vízért rohant és a kancsó teljes tartalmát rám akarta önteni. Szerencsére időben ugrottam el oldalra, és nem sikerült a kísérlete. Lihegve megállt eldobta a kancsót, rám nézett és megszólalt:

-          Miért nem adod fel?

-          Nem értem miért harcolsz, és mit szeretnél.

-          Butuska. – miközben ezt mondta elkezdte széthúzni a pulóverét.

-          MIT AKARSZ? – ordítottam rá.

-          Mi a baj cica? – ledobta a földre a pulóverét, ami nem rejtett semmi mást csak a gyönyörű testét, egyetlen egy melltartó kíséretében.

-          Hagyj békén.

-          De…- közelebb jött hozzám, és lágyan megcsókolt - … kívánlak.

-          Menj innen.

-          Lazítsd el magad! – lassan kezdte el levenni rólam a pólómat, majd újra lágyan csókolni kezdett, nem bírtam magammal végig simítottam a hátát majd kikapcsoltam a melltartóját. – Úgy érzem te is kívánsz. – ajkaimba súgta és tovább csókolt.

Nekinyomott a falnak, és így kényeztettük egymást tovább, addig a pillanatig míg hirtelen egy szúró érzést nem éreztem a nyakamnál, majd szépen lassan össze nem estem. Elterültem a földön, és nem tudtam mi történik, csak azt éreztem, hogy pár pillanat múlva elalszom. Az utolsó emlékeim azok hogy az a bizonyos Carmen nevetve felöltözik, kihúz a nyakamból egy injekciót, majd távozik a lakásból.

2012. október 25. csütörtök. London.

Sietek a következővel, remélem, tetszik. Kommenteljetek, írjatok a chatbe és pipáljatok ha jó lett!:) Ölelés♥